Idén 100 éve született az objektív, személytelenítő líra megteremtője

Sok más XX. századi alkotóhoz hasonlóan az 1950-es években Pilinszky János is hallgatásra ítéltetett formabontó lírája miatt. Noha nemzetközi viszonylatban saját korában is voltak sikerei, idehaza csak 1981-es halálát követően örvend igazán nagy népszerűségnek. Költői világát néhány jellegzetes megnyilatkozásán, verseiben használt motívumokon és líraértelmezésén keresztül mutatja be Dr. Sebők Melinda irodalomtörténész a Katona József Könyvtár „Nem középiskolás fokon…” olvasásnépszerűsítő sorozatában.

Pilinszky Jánost még egészen fiatalkorában terelte a költészet útjára Ady Endre egyik, az önképzőkörben felolvasott verse. Ugyanolyan, ha nem nagyobb hatást tett rá több nyugatos generáció tagja is, többek között a bibilikus lírájáról ismert Babits Mihály vagy, a sokak szerint megkerülhetetlen költő, József Attila is. Pilinszky legtöbb versében az elidegenített táj és a magányos ember szorongásai figyelhetők meg, amelyek a háborús szörnyűségek átélését követően még inkább felerősödtek, költeményei egyre szikárabbá, lecsupaszítottabbá, röviddé váltak, melyben a metaforák még inkább elvontak, többértelműek lettek.
A Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kar Modern Magyar Irodalomtudományi Tanszékének egyetemi docense, Dr. Sebők Melinda előadásában Pilinszky verseinek elemzésén keresztül mutatja be lírája alakulástörténetét, melynek alapproblémája mindig is a meg nem értés, az elhallgatás és a végső csönd volt.

A lírikus leghíresebb költeményeinek, köztük a Négysorosnak, elemzéséről, a költőt befolyásoló korabeli eseményekről és más alkotók munkásságáról szóló előadást július 23-án (pénteken) 17 órától tekinthetik meg a könyvtár YouTube-csatornáján.

A videó megtekinthető: https://www.youtube.com/watch?v=Pm21EJnQl7s

Kapcsolódó képek