menu

  • 2019.01.15.

UTOLSÓ KORTY SZAKÉ – FINISZÁZS

Záróra utáni beszélgetés GAÁL ZOLTÁN AZ ÚT – 道 – JOURNEY című kiállításában.

A Japánban készült felvételek és képeskönyv alkotójával ZENTNER LÁSZLÓ, a Japán tradíció és kultúra fb-csoport adminja, a KÉSZ Kft. munkatársa beszélget.

A helyszínen már eddig vagy a továbbiakban regisztrált látogatók között meglepetés ajándék kerül kisorsolásra. A képek műtermi áron megvásárolhatók és dedikáltathatók.

Időpontja: 2019. január 19., szombat 15 óra

Helye: Kiss Fotó Galéria. Kecskemét, Kápolna u. 22.

A kiállítás még megtekinthető: hétköznap 09.00-18.00, szombat 08.00-12.00.

Együttműködők: Bács-Kiskun megyei TIT, Kecskemét-Aomori Magyar-Japán Baráti Kör.

Támogatók: FUJI Film, Kiss Zsolt, Intercooperation Kft.

A rendezvény a magyar és japán kapcsolatok felvételének 150., Kecskemét és Aomori város partnerszerződésének 25. évfordulója alkalmából rendezendő jubileumi év nyitánya!

GAÁL ZOLTÁN fotográfus Budapesten született 1953. április 18-án s elemi iskolás éveit itt töltötte. Érettségit adó középiskolája Sátoraljaújhelyben a térség neves Kossuth Gimnáziuma volt. Ezután a MüM.5. sz. Fényképész Szakmunkásképző Iskolába iratkozott be s végezte el a Práter utcai kétéves képzést. Megszerzett tudását a MÚOSZ Újságíró Iskola Fotóriporteri Szakán bővítette, ahol 1978-ban szerzett képesítést. Ez idő alatt már – húsz éves korától – az Ifjúsági lapkiadó Vállalat gyakornokaként dolgozott, majd a rendszerváltozásig különböző gyermek- és ifjúsági magazinok riportere és képszerkesztője.

Közben felvételt nyert Japánban az Oszakai Művészeti Egyetemre, amelynek Fotográfiai Tanszékén kutató ösztöndíjas volt 1986 és 1988 között. Első egyéni kiállítás is ott volt (Gamaszaki). Itthon ekkor már tagja a MÚOSZ-nak, vezette a Magyar Fiatal Fotóriporterek Stúdióját s meghívott tagja a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának is.  A legendás Képes 7 című lap munkatársa volt 1989-től négy éven át. Rendszeresen dolgozott az Igen c. katolikus lapnak, a Képvilágnak vagy az Erato c. folyóiratnak.  1993-tól, azaz immár negyed évszázada jegyzett és gyakran foglalkoztatott szabadúszó fotográfus.

Alapító tagja a Magyar Fotóriporterek Kamarájának (1994-) s szintén tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének (1996-). Néhány mozgalmas évet a Magyar Fotóriporterek Társasága szervezetben is ténykedett. Szakmai tudását a kezdetektől igyekezett meg is osztani: 1997-2008 között a Bálint György Újságíró Akadémia tanára, 2014-től pedig annak vezető tanára.

A hazai kortárs fotós-élet jelentős kollektív mozgalmaiban is szerepet vállalt és vállal, így a minta értékű Nagybaracskai Fotográfiai Alkotótelep számvetésén (1995), a Hortobágyi Nemzetközi Művésztelep Fotótagozata (2006-2009) és a Szebeni Műhely változó színterű munkájában (2015-2018). Egyik legfrissebb együttes megjelenése a II. Óbudai Fotó Tárlat (2017), illetve a 25 éves NKA fotóművészeti kollégium kiállítása (Kaposvár, 2018. októbere).  Egyéni kiállításai közül igen érdekes színfolt volt a 2000-ben, Gyergyóújfaluban készített Kocsma jelenetek című művészi szocio-anyag.

Japán felsőfokú nyelvvizsgát 1995-ben tett; hét egyéni kiállításából ötöt az eddigi élete során számos alkalommal, java részt önköltségesen, olykor támogatás révén tett távol-keleti, japáni útja alkalmával ihletetten készült és szigorú önkritikával válogatott fotóiból rendezett. Az elsőt a három évtizeddel ezelőtt, oszakai ösztöndíjas időszakának végén, míg a legutóbbit hazánk tokiói nagykövetségén, illetve Az Út (Do) címmel – saját kiadású művészi kötetével együtt – a Mai Manó Házban (2017) tárta közszemlére. A Tokió. Murakami Alluziók  fotóalbum, melyhez szöveget  Dr. Vihar Judit egyetemi tanár, költő-műfordító írt, jelentős nemzetközi figyelmet keltett (Folpress Kiadó. Budapest, 2012).  Igen nagy közönségsikert aratott maga és a befogadó intézmény (Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum) számára a 2015-ben megrendezett Gendzsi herceg nyomában című kiállítás, melyhez szépen méltatott album is társult. Tokyo Today című, társakkal nemzetközileg szintén jegyzett anyagát Koppenhága, Tokió, Thessaloniki és Stockholm galériái fogadták be örömmel.  A gyakran csodált és még ma is misztifikált japán kultúra népszerűsítése érdekében 1985 és 2005 között több, fotójával gazdagon illusztrált könyv megszületésében vett részt. Pl. Ikebana a tányéron, Jiu-jitsu technikák 1-3., Jiu-jitsu nőknek, Karateföldön. Az elmúlt néhány évben kapcsolati tőkéjét újabb közösség építés szolgálatába állította: az ambiciózus Duna-Tisza közi régió város, Kecskemét még 1994-ben alakult japán barát egyesületének színvonalas munkája kibontakoztatását mentorálja, immáron annak rendes tagjaként. Ennek köszönhetően 2017 folyamán két igen rangos nemzetközi vendégkiállítást, azon belül saját fotó anyaga mellett önzetlenül képző- és iparművészeti ritkaságok, mai japán alkotók első magyarországi bemutatását segítette elő (Ráday Múzeum, Tudomány és Művészetek Háza, volt Nagyzsinagóga). 2018 tavaszától előbb a Cifrapalotában, majd országos vándorúton egy, a kakemono művészeti műfajhoz kapcsolt fotói láthatók (jelenleg Pécsett).

 

A SZERZŐ MONDJA
Azáltal válik úttá a világ egy darabja, ha elindulunk rajta.”

Nem tudom felidézni, hol találtam, hol olvashattam ezt az idézetet, de középiskolás korom óta újra és újra előkerül emlékezetem mélyéből, valahányszor magamról kell írnom. Most sincs ez másként.

Japán és én.

Felnőttként kezdtem tanulni japánul, s a nyelv tanulását meghaladóan, menthetetlenül belekeveredtem érzelmileg is Japánba. Megtetszett. Távoli, kiismerhetetlen, vonzó, rokonszenves világ. Sokszor jártam ott, és mindig dolgom volt; oka, indoka volt az utazásomnak. Voltam már ott utazó, filmes stáb tagja, ösztöndíjas, meghívott fényképész, idegenvezető és férj is. de régi álmom volt csak úgy, a magam szórakoztatására, ismeretlen japán tájon csavarogni, fényképezni, semminek sem megfelelni. Ott lenni. És most megadatott.

Ezért döntöttem úgy, ezt a címet adom ennek a könyvnek: 道 .

Az írásjel elsődleges olvasata: az Út. További jelentése: tanítás, erkölcs, ok, folyamat, irány, útvonal, útirány, haladás.

Minden ember élete egy út, de ez az út egyirányú, amelyen visszafordulni, amelyet újrakezdeni, a dolgokat meg nem történné tenni nem lehetséges. Az utat jellemzően elágazások, zsákutcák, kátyúk, buktatók, hágók és lejtők, no és természetesen megállók is szegélyezik.

Mostani utazásom két helyszíne Okajama és Sodósima volt. Megállóknak kell neveznem őket,  e megállókban visszatekintés, összefoglalás és búcsú zajlott le.     Búcsú barátomtól, Erdős Györgytől, akitől japán nyelvet és a Japán iránti rajongást tanultam. És mesteremtől, Gera Mihálytól, aki személyes példájával tanított, megtisztelt azzal, hogy sok éven át figyelte fényképész tevékenységemet, tanácsokkal látott el. Megjelent könyveimet inspirálta, a gondolattól a megvalósulásig, képeimet válogatta, albumaimat szerkesztette.

Megálltam tehát, próbáltam rendezni soraimat, majd mentem tovább az úton. erről szólnak a képeim.

Megtanulni élni nem más, mint megtanulni elengedni.” – Buddha

Kapcsolódó képek